A legtöbb konyhabútor a hagyományos konyhai berendezések formáját követi, kevéssé szögletesek, mértanilag letisztultak, mint a modern, kocka konyhák. A konyha díszítésében, kialakításában, jelen vannak a természetes, íves formák is, így íves kialakítású nyitott polcok zárják a szekrények, pultok végét. A konyhapult és konyhaszekrény közötti falszakaszra szerelt, szabadon elérhető fűszerpolcok könnyítik a konyhai munkát.
A tömörfa konyhabútor általában bükk vagy tölgy, de szokás még a fenyő használata is. A keményfa bútorfront tartós, ellenálló a használat során fellépő igénybevételnek, a fenyő olcsóbb, de puhább anyag, ezért kevésbé ellenálló. Pácolással színezzük a fa felületét, majd lakkozással vagy bio olajjal felület-kezeljük. Ritkán használunk festést, vagy pigmentált lakkot, mert a tömörfa konyhabútor megjelenéséhez hozzá tartozik a fa természetes mintázata.
A klasszikus konyhabútorba éppúgy beépíthető a modern konyhatechnika, mint a „letisztult formájúba”. Nem kell ahhoz fa tüzelésű sparheltet használni, vagy vödörben hordani a vizet a kútról, ha valaki nem kedveli a rideg, modern, laboratórium szerű konyhát. A klasszikus konyhabútor ötvözi a hagyományos kialakítást a modern kiegészítők és konyhai gépek használatával. Mindennek meg van a maga helye. Nincs szükség nagy méretű, kétmedencés mosogatótálcára, elég egy kisebb.
Az edényeket csak el kell öblíteni, a beépített mosogatógép elvégzi a munka többi részét. A gránit konyhapult színével és jellegével harmonizáló egy medencés, csepegtetős BLANCO SILGRANIT mosogatótálca ideális választás. Az üvegkerámia főzőlap sima felülete alig emelkedik ki a konyhapult síkjából, és a nagymama sparherdjének ideális modern változata. Az üvegajtós konyhaszekrényekbe barna üvegek kerültek, megőrizve az egységes megjelenést.
